Eme igazi közönségérzékeny cím után azzal kezdem, hogy ezúttal nem azokról az antiglobalizátor "magyar" fideszes politikusokról lesz szó, akik szuverének és utálják a globalizmust, ennek megfelelően mindig a legújab iPhone- ról posztolnak, Rolexeket, Armanikat, Guccikat villantanak és Ibizáról, Dubai-ból vagy luxusjachtokról csókoltatják az egysejtű szavazóikat. A globalizáció olyan, mint a szél, a napsütés, az eső: egyszerűen csak van. Amióta világ a világ, az egyik legfőbb tulajdonsága a globalizáció, hogy ne legyünk elrugaszkodottak, a kereszténység térhódítása az egyik legsikeresebb globalizációs projekt. Mára pedig igazán globálissá vált a világ, glóbusz- szerte Netflixet, MAX-ot nézünk, ugyanazokat esszük, isszuk, ugyanolyan kocsikkal járunk. Persze, én nem ugyanolyan kocsival járok, mint a híres antiglobalizátor, Rákay Kálmán, nekem nincs 100 milliós Mercim, de az én verdámról is elég nehéz lenne már megállapítani, hogy melyik ország terméke valójában. Szóval globalizálódunk. És jaj, ennek következtében csak nem az történik, hogy uniformizálódunk, elfelejtjük a nemzeti gyökereinket, a hovatartozásunkat?  Hát nem. Ellenkezőleg. Aki figyeli a labdarúgó EB-t, azt tapasztalhatja, hogy talán még soha nem láthattunk ilyen- jó értelembe vett- szenvedélyes szurkolótáborokat, ilyen felfokozott hangulatú meccseket, amelyeken a drukkerek ölelgetik, csókolgatják egymást örömükben, vagy egymás vállán sírnak bánatukban. A mérközések napján a rendező városok utcái nemzeti színekbe öltöznek, narancsba, pirosba, sárgába, kékbe, stb. Elképesztő heroikus csatákat látunk, a játokosok nem azért ünnepelnek önkívületi állapotban egy- egy gól után, mert a bankszámlájukra gondolnak (sokuknak az csupán aprópénz, amit itt keresnek, a fizetésükhöz képest), hanem, mert ilyenkor "együtt dobbannak a szívek".  Szóval, visszatérésként a kiindulóponthoz, a címhez, e ponton kalapot kell emelnem a görög filozófus, Herakleitosz előtt, akit a dialektikus filozófia megalapítójának tekintünk, aki szerint semmi sem értékelhető önmagában, a jó csak a rosszal együtt létezik, a víz megöl és éltet, akár a tűz. Valamint a globalizáció és a patriotizmus kéz a kézben járnak. Az utóbbi mondatot , persze, nem mondta, ez a már az én agyszüleményem. 

Szóval hajrá globalizáció, hajrá magyarok!