Az előző, a ficiokráciáról szóló cikk igen magas olvasottságú lett, de mivel többrétegű jelentéstartalommal bír, néhány reakció alapján azt feltételezem, hogy nem mindenki értette. Ez, persze, az én hibám is, talán nem volt elég egyértelmű, talán csapongó is volt. 

Így most kicsit egyszerűsítek. 

Az írás nem a magyar válogatott ellen irányult. A fiúk a körülményekhez képest szépen helytálltak. Két vereséget szenvedtek két olyan csapattól, amelyekkel egyszerűen nem vagyunk ugyanabban a kategóriában. Svájc bombaerős, ezt láthattuk Olaszország ellen is, Németország szintén bombaerős, a német keret összeértéke a futballpiacon kb hétszerese a miénknek. A Dánia a elleni meccsükön azt is láthattuk, hogy a VAR is nagyon szereti őket. A mi csaptunk becsületes, főleg külföldön játszó, nagyszerű mentalitású, de nem klasszis labdarúgókból áll. Mindent megtettek, amit lehetett, ez ennyire volt elég. Mellesleg Skócia kerete is értékesebb a játékosok paici értéke alapján. 

Összességében annyi történt, hogy vereséget szenvedtünk két sokkal erősebb csapattól és legyőztünk egy hozzánk hasonló játékerőt képviselőt. 

A csapat nem tett csodát, de megérdemli a szurkolók szeretetét. 

Minden más egy másik lapra tartozik.