Ellenség a kapuknál
Egy 2001- es nagyszerű háborús, akciófilm címét vettem kölcsön, hogy megírjam a röpke elemzést, vagy nevezzük inkább vészcsengőnek. Az ellenség nagyrészt tényleg a kapuknál van, ez nem jó, ám ennél nagyobb baj, hogy a mancsa viszont kapun belül található.
Először is nézzük meg, mi van a kapun belül. A kapun belül az Európa Unió van, vagy mondjuk inkább azt, hogy a kapun belül 26- igen, 26- olyan független állam található, amelyek egymással szövetségre léptek. A függetlenség alatt, persze, azt kell érteni, hogy ezek az államok önként léptek be, lettek tagjai a szövetségnek, és önként ki is léphetnek. Ez a függetlenség definíciója, ugyanis a jelenlegi, globalizált világgazdaságban abszolút függetlenség nincs, legfeljebb kiszolgáltatottság. Amelyik ország nem exportál, nem importál, az - főleg, ha kicsi, erőforrások nélküli- az magára marad, elszegényedik, kiürül és meghal, mind gazdasági, mind kulturális értelemben. A függetlenség azt jelenti, hogy a saját döntésem alapján alkotója leszek egy nagyobb erősebb egységnek. Jelen állás szerint az Unió a világ egyik leggazdagabb, legsikeresebb elitklubja. Akik ide tartoznak, a világ leggazdagabb, legszabadabb, legsikeresebb klubjának a tagjai.
Nem véletlenül.
Ennek a sikerességnek, ugyanis, van egy jól bevált receptje. Ez egy koktél, talán úgy a legjobb meghatározni, hogy a jogállamiság és a szabad piacgazdaság koktélja, nevezzük liberális demokráciának. Jellemzői a magántulajdonon alapuló gazdaság, a hatalmi ágak elválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere, a hatalomtól független média, a szabad verseny. Politikai váltógazdálkodás. Persze, ez nem jelenti azt, hogy minden állam egyforma, bizonyos szférában- szolgáltatások, egészségügy, stb- van kisebb , nagyobb állami szerepvállalás, van ahol jelentős mértékű a korrupció, vagy van némi beavatkozás a médiába, ennek függvényében vannak sikeresebb és kevésbé sikeres államok. A kormányok nincsenek bebetonozva, de előfordul, hogy több cikluson át kormányoznak és van, ahol évente több kormányváltás is előfordul.
És vannak az autokráciák. De nevezhetjük diktatúráknak is. Ezekben az államokban a kormányzat és hozzá kapcsolódó kleptokrata- oligarcha kör egyetlen célja a hatalom megtartása. Minden intézkedés - legyen szó oktatásról, sportról, bármiről- a hatalommegtartás eszköze. Itt és most nincs lehetőség annak kifejtésére, hogy miért pont ezek az államok válnak autokratikussá, lehet ennek történelmi oka, geopolitikai, de lehet pusztán véletlen következménye is. Lehet, hogy teljesen véletlenszerűen oda születik egy olyan ember, aki született diktátor és a körülmények pont a kezére játszanak. Kiderülhet, hogy az álma, hogy híres focistává váljon, nem valósulhat meg, de pont ott van helyben egy diktátor után ácsingózó populáció. Ha már leírtuk, milyen egy liberális demokrácia, azt sem árt tudni, mi jellemzi ezeket az autokráciákat. Ugye, mint említve volt, a cél a leválthatatlanság, ehhez pedig nagy mértékű kontroll szükségeltetik. Hogy mit szeretne az autokrata kontrollálni? Lehetőleg mindent. Centralizált oktatás, strómanok kezébe adott szolgáltatóipar, uralom alá hajtott hatalmi ágak és kézivezérelt média.. a lényeg, hogy az országban meglevő források közül minél nagyobb arány tartozzon a közvetlen irányítás alá. A reálgazdaságban pedig a multitőke kiszolgálása, hiszen valakinek termelni is kell. Ezen országok jellemzője, hogy a gazdasági teljesítmény messze elmarad a liberális demokráciák teljesítményétől, az életszínvonal jóval alacsonyabb, ami törvényszerű, hiszen az oligarchikus kapitalizmus nem hatékony, másrészt a vagyon jelentős része kevesek kezében összpontosul. Így a kormányzás valódi terepe a propaganda. El kell hitetni az ország kevésbé edukált polgáraival, hogy folyamatosan veszélyben vannak, valakik mindig az életükre törnek és csak a kiválasztott képes őket megvédeni. Emellett nem szabad, hogy kiderüljön, hogy a demokráciák sikeresebbek, állandóan démonizálni kell a liberális demokráciákat, soha nem szűnő negatív propagandával kell lejáratni, főként a legsikeresebb országokat. Nagyon fontos a külpolitikai expanzió- vagy legalábbis annak láttatása. Mert a belső szociális válság nagyszerűen orvosolható, ha egyrészt a vezér bűnbakokat talál, másrészt, ha sikerül elhitetnie, hogy az országa, vagyis ő maga sokkal hatalmasabb , mint a nyamvadt demokráciák.
Ma Oroszországnak, azaz inkább a vezető klikkjének létérdeke az expanzió. Katonailag is terjeszkedni akar, valamint az egész Európára kiterjesztett propagandájával az európai emberek demokráciában vetett hitét is meg akarja ingatni. Folyamatos médiajelenléttel a hanyatló nyugatról alkotott fantazmagóriát akarja narratívává tenni. És Oroszországnak van egy kapun belüli szövetségese. Ma a magyar kormány az unión belül Oroszország érdekeit képvisel. Ennek van egyrészt egy egzisztenciális oka. Majd egyszer nyilván ki fog derülni, hogy a Kreml milyen mélységekig ágyazódott bele a fideszes gazdasági életbe és a fideszes médiába. Valószínűleg teljes mértékben, hiszen ma már minden fideszes megszólaló- legyen az miniszter, vagy kisvárosi propagandista- a Moszkvában írt iránymutatás szerint kommunikál. De van egy másik ok. A fideszes politikai berendezkedés az orosz másolata, hiszen az biztosítja a hatalmon maradást. A cél pedig egyértelmű: egy orosz típusú állam működtetése az Oroszországból származó guruló rubelek és az európai források segítségével. Ez pedig Oroszország győzelmének elősegítésével, valamint az európai jogállamiság szétverésével lehetséges. És itt esnek egybe az orosz és a magyar vezetés céljai. Az orosz vezetés bőségesen finanszírozza a fideszes elitet, cserébe kooprodukcióban olyan erőket akarnak hatalomba segíteni, amelyek hasonló berendezkedésűek, hogy a gazdagabb uniós országok költségvetésbe befizetett pénzei minél inkább az orosz típusú , mentalitású oligarcha réteg zsebébe vándoroljanak.
Az Európa Unió 26 országának, a liberális demokráciáknak fel kell ismerni, hogy Orbán nem egy renitens szövetséges, nem egy rossz gyerek, akit merkeli módon csak kezelni kell. Hanem ellenség, azaz az ellenség kesztyűbábja. Ha az unió polgárainak, vezetőinek fontos az, hogy megőrizzék elitklub jellegüket, ha komolyan veszik azt, hogy az unió a szabad piacgazdaságok szövetsége és az is akar maradni, akkor meg kell szabadulni attól, aki ez ellen dolgozik, meg kell szabadulni az ellenségtől. Persze, ehhez nem Macron, Scholz- szerű bürokraták és celebek kellenek. Ha most lenne egy európai John McCain....
Akkor Putyin kesztyűbábja holnap már nem léphetne be egyetlen uniós intézménybe sem..
