Igazán teoretikus kérdés, mármint hogy liberális vagy konzervatív vagyok-e? A másik komoly kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e ilyen jellegű önmeghatározásra, kell-e az embernek önmagára címkét ragasztani, vagy egyszerűen csak élje az életét elvek mentén, lehetőleg becsülettel, tisztességgel. Vagy szükséges-e az identitásához, hogy büszke baloldalinak, liberálisnak, vagy akármilyennek vallja ,magát? 

A liberális jogállam híve vagyok, lassan 35 éve, a szabad piacgazdaság és a kicsi állam híve vagyok szintén legalább 35 éve. Hogy ezek mit jelentenek, azt most nem fejteném ki, talán máshol már megtettem, meg egyébként is, ha valaki a blogomra téved, az tudja. 

Nem is ez a lényeg. 

Hanem az, hogy ezen elvek támadás alatt állnak egy ideje, vagy talán álltak mindig is. Ez egyfelől természetes, hiszen aki hatalomra kerül, az miért is ne akarna ott maradni, miért ne tenne meg mindent, hogy leválthatatlan legyen? 

Talán azért, mert nem lehet. A liberális jogállam pont arról szól, hogy bármennyire is szeretné valaki kiterjeszteni a hatalmát, a rendszer nem engedi neki, hogy lebontsa a korlátokat. 

Másfelől meglepő, hiszen azt gondolhatnánk, hogy a polgár számára a liberális demokrácia a legjobb rendszer, elszámoltathatja, leválthatja a korrupt vezetőit. 

Hát ez nem így van. Sajnos, a polgár nem érzi mindig így . 

Egyrészt az ember megszokja a jót, nem azzal kel és fekszik minden nap, hogy de jó dolog jogállamban élni. Hanem azzal, hogy meg kell küzdenie a boldogulásért, a megélhetésért és nem biztos, hogy ez mindig könnyű. És akkor itt jön be a képbe a tömegdemokrácia, a közösségi média és a manipuláció. Bizony, a közösségi hálón minden megjelenhet- ez nem baj talán- és nem kell sok szellemi erőfeszítés, hogy az ember néhány mémen, poszton keresztül azon kapja a magát, hogy kissé átalakult a világnézete. És ez óriási lehetőséget ad a diktatorikus rendszereknek, hiszen a források korlátlanul állnak rendelkezésre, nincs kontroll, nincs mennyiségi korlát. Az egyik oldalról gazdaságilag nem versenyképesek, hiszen a szabad piacgazdaságnál nincs jobb, hatékonyabb, a másik oldalról viszont korlátlan pénzmennyiség birtokában hatalmas lehetőségeik vannak a közvélemény megdolgozására, az agyak birtokba vételére, hogy meggyőzzék a demokráciában élő polgárt, hogy nem is olyan jó neki, egy csinos kis diktatúra sokkal jobb lenne... és hosszan lehetne fejtegetni, hogy mennyi és milyen eszközökkel élnek. Álvalóságot teremtenek, kihasználva a fásultságot. És a propagandájuk soha nem szünetel. És egy FT-cikk bizony soha nem lesz képes felvenni a versenyt ezernyi primitív poszttal. 

A konzervativizmus megőrzést, konzerválást jelent. Nem önmagáért, nem pusztán azért, mert a hagyomány régi. Hanem mert érdemes a megőrzésre. 

A liberális demokrácia és a joguralom megőrzésre érdemes, mert bármit is hazudoznak össze az autokraták, az ő rendszereik minden szempontból élhetetlenek. 

Ma az igazi konzervatív az, akinek fontos a joguralom, fontos fékek és ellensúlyok rendszere,   a szabad piacgazdaság, az egyéni szabadság és a vallásszabadság. 

Ma az igazi konzervatív nem csak ezen értékek megőrzésére, de az értük való küzdelemre is szövetkezik.